Mi ministerio

Desde hace tres años que me dedico a la enseñana de Biblia a los niños en la Palanta Misión. Nuestra visión es que si los ninos escuchan y comprenden el evangelio al tener solo unos años, se convierten en adultos así cuyas vidas sean llenas de valores verdaderos, tengan una vida honrada, segura, guiada por JesuCristo. Enseño la Biblia a 14 grupos, 87 niños a la semana, durante 3 años podía ayudar con mi trabajo a más que 150 ninos. Además en todos los años participo en la misión de muñecas cuando con la ayuda de un juego de muñecas (muppet show) predicamos el evangelio en las escuelas primarias y guarderías de Hungría. En el año pasado así 100.000 niños podían conocer el mensaje del evangelio. Participo también en los campamentos biblicos de niños organizados por la misión. Durante mi trabajo estudié varios métodos creativos para poder predicar el evangelio que aguza el interés de los niños pl.: sketchboard (pinta de cuadro), dramas, pantomima, juego de muñecas, preparación de cuadros murales, el estudio de la Biblia con los niños, escena de payasos de mensaje bíblico. Me dedico a los niños a base de la Biblia y los valores cristianos. Además en mi Iglesia también enseño a los niños y el Senor utiliza mi sabiduría del español porque traduzco las predicaciones, testimonios a mi hermana peruana, Beatriz.

El ministerio tiene sólamente un desafío: los fondos financieros. El gobierno ya da tan poco apoyo que ya no es bastante para la conservación del trabajo. Sin embargo sabemos que Dios quiere a los ninos, a nosotros, y va a mantenernos. Sin embargo si Usted quisiera participar en este trabajo y luchar contra nuestro desafío, puede apoyar através de mi persona la Misión durante un año y mensualmente con tan suma de dinero como quisiera.

Mi vida en espanol

Mi vida:

Me llamo Annamária, soy una misionera húngara. Nací en una familia no cristiana pero mis padres nunca me prohibían conocer el evangelio o leer la Biblia. Estudié el español en un instituto bilingüe húngaro-espanol. Tenía una vida estabil, siempre saqué las mejoras notas en la escuela pero al tener 21 anos mi vida se rompió totalmente. Saqué con mi pareja, abandoné la universidad y por las noches sufría de pesadillas provocadas por el ocultismo a lo que me dedicaba antes. Sin embargo en septiembre del año 2006 me matriculé en un curso turístico donde conocí con dos personas cristianas. Ellos me invitaron a un club donde me hablaron de JesuCristo. Después de un mes comprendí que sólo ÉL, El Senor puede renovar mi vida, quitar mis pecados y dar un nuevo inicio. Así junto con mi hermana acepté a JesuCristo como mi Salvador. Desde aquél momento Dios empezó a cambiar mi carácter, formar mi vida y sobre todo me dió un ministerio también. Desde el año 2007 sirvio al Dios en una misión húngara que se llama Palanta Misión. Recibió su nombre de la palabra húngara „palánta” que significa „planta” que poco a poco va creciendo y fortaleciendo. Así pensamos sobre los niños de las guarderías y escuelas húngaras. Una vez a la semana predicamos el envangelio en las escuelas en grupos de 8-10 personas através de las historias de la Biblia. Les hacemos conocer la Biblia, la fe, los mandamientos de JesuCristo a los niños. Pensamos que así los niños puedan fortalecerse y crecer y vivir su vida a la base del Verbo de Dios. Sin embargo en los últimos años nos enfrentamos con situaciónes financieras muy difíciles. Así necesitamos la ayuda de nuestros hermanos, amigos, conocidos que quisieran que este trabajo contínue.

Napközis tábor

A nyári időszakban sem lankadunk. Szeretnénk minden gyermekhez elvinni Jézus szeretetét, hogy megismerhessék Őt. Évtizedek óta aszerint a tanítás szerint él a nemzetünk, hogy Isten nem létezik, és nem is kell vele foglalkozni. Ahogy az iskolákat járjuk, és amiket a gyermekek életében tapasztalunk az okkultizmustól az erőszakig, azt kell mondanom, hogy Luthernek igaza volt: "Ha az iskolák nem emelik fel Isten szavát, akkor azok a pokol kapujává fognak válni." Lehet, hogy durván hangzik, de sajnos ez így van.

Ezért fontos, hogy a gyermekek tudják, hogy Isten létezik, és minden cselekedetünknek következményei vannak.

(Isten arcai pantomim)

Ellenben hadd osszam meg egy nagyon kedves élményemet. Nyáron Budapest egyik napközis táborába látogattunk el. Kriszti (misszionárius társam) és én nagyon izgultunk, mert ketten csináltuk a teljes műsort, és mondták, hogy legalább 150 gyermek lesz az előadáson. Imádkoztunk, hogy Isten tegyen minket képessé arra, hogy bár csak ketten vagyunk, rajtunk és az előadáson keresztül közelebb vigyük Isten személyét a gyerekekhez. Én alig akartam hinni a szememnek, amikor láttam, hogy már a táblarajz közben teljesen elcsendesedtek a gyerekek. 150 gyermek néma csöndben ülte végig az előadást. A táblarajz, bábelőadás, pantomim után tapsoltak, és az ajándéknak is nagyon örültek: Jó pásztor foglalkoztató füzeteket kaptak, amelyben Isten mint az emberek pásztora, őrizője jelenik meg, és a játékok mellett bibliai igazságok vannak a füzetben, természetesen gyermeknyelven. Ezen kívül Németországból érkezett testvéreink tettek bizonyságot az Úrról.
Isten munkálkodott a gyermekek között. Az előadás végén nagyon sokan kérdezték, mikor megyünk legközelebb, de ezen a nyáron sajnos erre nem került sor. Ennek ellenére hiszem, hogy amit láttak, hallottak, elvitték a szívükben, és Isten a füzeteken keresztül tovább végzi a munkát.

Még néhány kép a szolgálatról:


Bizonyságtétel

Ajándékosztás

Gyerektáborban voltunk

A múlt hetet Kunfehértón töltöttük 64 gyermekkel együtt. Az idei táborban a gyerekek Dániel történetén keresztül ismerhették meg Istent. Én magam a konyhai szolgálatban vettem részt, ami sok feladattal járt. Az Úr viszont minden naphoz megadta az erőt. A legcsodálatosabb az volt, hogy a tábor ideje alatt finn roma testvérektől egy óriási élelmiszer szállítmányt kaptunk, ami az egész hétre szükséges ételt fedezte. Emellett négy rekesznyi meggyet is kaptunk adományként, amiből később meggy-leves készült a gyerekeknek. Az Úr minden szükségünket betöltötte! A gyerekek számára a sok ételen kívül felejthetetlen élményt nyújtott, hogy a helyi polgármester engedélyével a fogathajtáson résztvett versenyzők lovaikkal és szekereikkel hozták be a táborba a gyerekeket a falunapról.

Mi konyhások közel 5400 konyhai eszközt mosogattunk el egy hét alatt.:-)

Mégis az Úr legcsodálatosabb ajándéka egy tinédzser lány megtérése volt. Éjjelente álmokban látta a jelenlegi helyzetét: elmondása szerint láncok voltak rajta, és nem tudott szabadulni. Egyik éjjel azonban elkezdte hangosan megvallani azokat az igéket, amiket a táborban hallott, és a láncok lehulltak róla. A lány másnap elmondta a megtérők imáját! Másnap a szobatársa (az én tanítványom) hívott oda, hogy elmondja, mi történt, és mennyire megváltozott ez a lány: "azóta mindig mosolyog, és látszik rajta, hogy megnyugodott." Az úton hazafelé pedig végig azt a János evangéliumát olvasta, amit a táborban kapott. Dicsőség az Úrnak!

Bábkonferencia

Az idei májusi hónapunk tele volt harci feladatokkal. Ezek közül egyik a bábkonferencia napja volt. Ezen a napon a már régi, vagy éppen csatlakozni vágyó testvérek megtekinthetik az új bábdarabunkat, illetve bepillantást kaphatnak a Misszió életébe. Nagyon izgultam, mert most először vettem részt a teljes munkafolyamatban: én játszottam a főszereplőt sünit, aki a viselkedése ellenére szíve legmélyén szeretetre vágyik. Nagyon szeretem ezt a bábdarabot: ("A szeretre vágyó süni" ) elsősorban azért, mert magamra és embertársaimra ismerek benne. Olyan sokszor nem tudjuk kimutatni az igazi érzelmeinket, de amikor Isten szeretete betölt minket, akkor minden megváltozik körülöttünk! Másodsorban azért szeretem, mert Isten fantasztikus szolgáival bábozhattam együtt!

Képek a bábozásról:

Emberek a kereszt körül

Május 16-án, vasárnap megrendezésre került az V. Palánta Bibliaverseny. A versenyen olyan általános iskolás kisdiákok vehettek részt, akik év közben Palántás Biblia órákra járnak. Az idei verseny témája: "Emberek a kereszt körül." A gyerekeknek hat egymással összefüggő témából kellett készülniük, mindegyik témához fejből meg kellett tanulniuk egy-egy igét (aranymondást). A felkészülést már február második felében megkezdtük. Élveztem a gyerekek felkészítését, mert fantasztikus látni az ige tanulmányozása közben, ahogy Isten kibontja előttük az Ő igéjét, és személyes üzeneteket is kapnak a gyermekek. A versenyre idén nagyon sokan jelentkeztek: 90 gyermek gyűlt össze (max. 4 fős csapatokban) a Mahanaim Gyülekezet imaházában vasárnap korán reggel. A verseny közösségi alkalommal zárult: először mutattuk be gyermekeknek A szeretetre vágyó süni c. bábdarabot, ami után én adtam át egy igei üzenetet. Nagy öröm volt számomra ez a verseny, hiszen 10 kisdiákom közül 9 helyezést ért el, és tudom, hogy egy nap megtermi a maga gyümölcsét mindaz, amit láttak, hallottak, és megtanultak. Dicsőség Istennek mindezért!

Misszionárius lettem

2007 tavaszán volt lehetőségem meglátogatni Horvátország partjainál állomásozó Logos hajót. A hajó az evangélium hirdetését tűzte ki céljául, és így több, mint 300 fős legénységével járja a tengert. Hetente-kéthetente kikötnek egy állomáson, ahol két-három napig hirdetik Isten igéjét az ott élők számára. Amikor kint jártam, tudtam, hogy Isten engem is hív, de nem a hajóra, hanem egy másik misszióba. Az elhívásom egyre világosabbá vált, így 2007 októbere óta tartok gyermekeknek Biblia-órát Budapest általános iskoláiban. Ebben az évben 90 tanítványom volt, illetve több száz gyermeknek hirdettük Isten igéjét az evangéliumi bábelőadásokon keresztül Húsvétkor és Karácsonykor.

A kép a Logos hajónál készült, ahogy épp a spanyol zászlóra mutatok (magyar zászló nem volt kint, és azt választottam, amelyiknek nyelvét beszélem).

Megtértem Istenhez

Hol is kezdjem….

Valamikor 2002 nyarától kezdve teljesen tönkrement az életem. Akkor még nem így láttam. Ma viszont, amikor visszagondolok erre az időszakra, tisztán látom, milyen egyenes úton haladtam egy boldogtalan élet felé.
Milyen voltam 2002 nyarán? Fiatal lány voltam, alig 17 éves, aki hitt az igazságban, az örök szerelemben, az önzetlenségben, abban, hogy ha valaki igazán akar valamit, akkor nincs számára lehetetlen.
Így láttam magam akkor, és így is gondolkodtam magamról. Azonban 2002 nyarán szüleim házassága válságba került, én pedig szeretetet szomjazva az első fiúba beleszerettem, aki egy kis érdeklődést mutatott irántam.
Időközben szüleim viszonya rendeződött, én pedig 17 éves fejjel gondolva „boldog” párkapcsolatban éltem.

Hogyan folytatódott?

2004 nyara volt az a pillanat, amikor először szembesültem az életemmel és a tetteimmel. Ekkor érettségiztem, a gimnáziumot kitűnő tanulóként fejeztem be egy kéttannyelvű gimnáziumban egy 600 euros ösztöndíjjal, és egy felsőfokú spanyol nyelvvizsgával a zsebemben. Három egyetemre jelentkeztem, mindenhova felvettek. Előttem volt az egész nyár, szabadon, szerelmesen, görögországi nyaralást fontolgatva. Ki kívánhatna többet? Kedves Olvasóm, hogyan képzeled ennek a történetnek a folytatását? Kérlek, mielőtt folytatnád a történet olvasását, állj meg egy percre, és gondold végig......


Most pedig feltárom a valóságot….

2004 nyarán álmatlanul töltöttem sok éjszakát, sok félelemmel, rettegéssel, kétségbeejtő kérdésekkel: mi lesz most? Vége a gimnáziumnak, vajon a barátaim elfelejtenek, megmaradnak? Van egy felsőfokú nyelvvizsgám, de vajon elég egész életemre? Vajon mi lesz ezután? Hogy fogom megállni a helyem az egyetemen? Meddig tart majd a párkapcsolatom? Vajon annak is vége lesz a többivel együtt? Sok éjszakát végigsírtam, és nem találtam a válaszokat. Gyötrődtem, minek élek? Mindenem megvan, miért nem vagyok boldog? Kétségeimet egy állandó rettegés kísérte. Éjszakánkét rémálmaim voltak. Halottak sikítoztak, és azt kiabálták: „Ments meg!”. Egy pár hét után elaludni is alig mertem, mindig megvártam a teljes végkimerülést abban reménykedve, hogy talán eljutok addig az állapotig, hogy már annyira fáradt leszek, hogy nem fogok ilyeneket álmodni. Nem így történt. Az álmok újra és újra visszatértek….

Mindent elvesztettem…

Ez a gyötrődés egészen 2006. februárjáig elhúzódott. Hosszú idő, igaz? 2004 nyarától 2006 februárjáig. Elkezdtem az egyetemet, spanyol szakon tanultam, és tiszta szívemből utáltam. Unalmas volt, rájöttem, hogy nem akarok tanár lenni. A spanyol nyelv már nem jelentett annyit, mint régen. 2005 áprilisában a szerelmem elhagyott. Addigra tele voltam keserűséggel, csalódottsággal. Elvesztettem mindent: a gimnázium már csak emlék volt, a nyelvvizsga senkit nem érdekelt, a szerelem elmúlt, a gimnáziumi barátok nagy része eltűnt. Ekkor hoztam életem egyik legkeményebb döntését. Fájdalommal telve úgy döntöttem, ellene megyek a világnak, bebizonyítom, hogy én irányítom az életemet. Fájdalmamban azt gondoltam magamban: „bebizonyítom, hogy nincs Isten, mert ha lenne, nem történne ennyi szörnyűség a világban.”

Változás

2005 nyarától kezdve a magam feje után mentem. Munkát kerestem, mellette tanultam, a férfiakon, pedig bosszút akartam állni az engem ért sérelmek miatt. Kalandjaim voltak, folytonos flörtölések, nem számított ki kihez tartozik. Rombolni akartam, ahogyan engem is leromboltak. Szenvedtem, a szívem kemény volt és gonosz. És ekkor még nem is gondoltam, hogy Isten ekkor törődött velem csak igazán…..

2006 szeptemberétől rendezvényszervezői tanfolyamon vettem részt, ahol két keresztény csoporttársam volt. A csoportban nagy felháborodást keltett, amikor kiderült, ők hogyan gondolkodnak az életről. Én pedig csak hallgattam…. egyetlen egy dologban voltak mások: bennük élt a reménység. Ők hittek a valódi értékekben. Azt hittem először, naivak, nem „éltek még eleget”. De napról napra többet tanultam tőlük, és napról napra megdöbbentettek. Ők olyan mások voltak. Boldogok.

2006 februárjában az egyikőjük meghívását elfogadva elmentem egy evangelizációs klubba, kakaó-party, ez volt a neve. Számomra ismeretlen emberek szeretettel fogadtak, nekik nem számított, ki vagyok, honnan jöttem. Elfogadtak, és beszélgettünk. Jézusról meséltek, arról a Jézusról, akiről én azt hittem, hogy csak kedves vallásos gyerekmese főszereplője. De ők azt mondták, hogy Jézus meghalt értem, hogy ne éljek úgy, ahogy eddig, meghalt, feltámadt, és most is él, és én beszélgethetek vele. Én megismerhetem a rám vonatkozó tervét, ő jobbá tesz engem, begyógyítja a sebeimet. Éreztem, hogy ez valami más, valami új, lehetőség, hogy lezárjam a múltamat. Bár Jézusról nem tudtam sokat, de éreztem a jelenlétét.

Két héttel később megtértem. Nem igazán tudtam, mit jelent….Csak folyton feltették a kérdést? Te megtértél már? Én pedig bambán néztem rájuk, hiszen azt sem tudtam, mit jelent ez az egész. Egyet tudtam…. hogy szabadulni akarok az érzéseimtől, a fájdalmaimtól, és azt akarom, hogy valaki segítsen. Amikor ezt elmondtam, akkor csak annyit válaszoltak: „Mi sem egyszerűbb ennél, kérd meg Jézust, hogy ő irányítsa az életedet, fogadd be őt a szívedbe. Ekkor már tudtam: ezt akarom! Szabadulni akarok! Reményt akarok! Hogy mit tettem ez után? Imádkoztam…. Az osztálytársaimmal, a testvéremmel, ott ültek mind körülöttem, és ahogy megköszöntem Jézusnak, hogy meghalt értem, és megkértem, hogy mentsen meg, hogy adjon reményt, és mutassa meg az akaratát az életemben, eljött a változás.

Mi történt azóta?

Azóta sokat változtam. Ahogy elmondtam az imát, Jézus alaposan megvizsgálta, mi van a lelkemben és a szívemben. El kezdett megváltoztatni….feltépett régi sebeket, de be is gyógyította, megváltoztatta a gondolkodásomat. Visszaadta a reményt egy boldog életre, adott egy gyülekezetet, ami ma már olyan, mint a családom. Elvette az aggódást, a félelmeket, felszínre hozta a jó tulajdonságaimat, a rosszakat, pedig kijavította. Megmutatta, és megtanított megbecsülni a valódi értékeket. Sokat köszönhetek neki. A változás óta nem vagyok magányos, áldás az életem. Boldog vagyok. Jelenleg a Kodolányi János Főiskolán tanulok, és az életemet Jézusnak szentelem. Ő a legjobb barátom.

Akkor hogy is van ez?

Egy évvel ezelőtt be akartam bizonyítani, hogy Isten nem létezik. Jézus kereszthalála csak mese. Hátat fordítottam Istennek, nem akartam tudni róla. Ezért Isten bebizonyította, hogy létezik. Nem hittem el, hogy Istennel lehet beszélgetni. Ezért Isten szólt hozzám. Szembe akartam fordulni a világgal, és annál inkább a világ törvényei szerint éltem. Isten értem nyúlt, és most a világ gonoszsága ellen harcolok, az ő nevében. Isten nélkül elvesztettem mindent, Jézussal visszakaptam mindent.

Hogyan gondolkodom most?

Nem fogok hazudni. A keresztény élet nem könnyű. Hiszen harcolok: harcolok a gonosz ellen, harcolok emberek életéért, könyörgök gyógyulásokért. Sok kihívással találom szemben magam. Megtanultam és tanulom napról napra, hogy ne legyek önfejű, és elfogadjam Isten akaratát. A párkapcsolatom során szerzett fájdalmakat Jézus begyógyította. Már nem haragszom, már nem akarok bosszút állni. Megőrzöm magam tisztán a férjemnek. És hálás vagyok Istennek, hogy visszaadta a reményt arra, hogy boldog házasságom legyen. Hogy ő fogja kiválasztani a számomra legtökéletesebb embert. És egy-egy előre elkészített ajándékai leszünk egymásnak, akik Isten kegyelméből napról-napra újra és újra beleszerethetnek egymásba, mert a szerelem lángjai, az Úr lángjai.

Mégis akkor miért történnek olyan szörnyű dolgok?

Keresztény életem során még most is gyakran felteszem ezt a kérdést az imáimban. De mindig ugyanazt a választ kapom: A világ nem azért gonosz, mert Isten nem törődik velünk. A világot mi, emberek tesszük tönkre az önzésünkkel, büszkeségünkkel, uralkodási vágyunkkal, saját illúzióink után való rohanással, és e sok minden között nem halljuk meg azt az egyetlen egyet, ami a legfontosabb: Isten szelíd szavát.

Hogyan tovább?
Én élem tovább az életemet addig, amíg Isten megőriz ebben a világban, és teszem azt, amit rám bíz. De Te hogyan folytatod? Ez a döntés már a tiéd. Én megköszönöm, hogy elolvastad a történetemet. Talán megérintett, talán nem. Ezt én nem tudom. De Jézus tudja, ő lát most téged, tudja, mit gondolsz, mit érzel. Azt kívánom, hogy ismerd meg őt. Mert Ő már ismer Téged. Ne taszítsd el úgy, ahogy azt én tettem éveken át. Nála jobb barátot soha nem fogsz találni.